Életemben először jártam Taeheekénél úgy, hogy csak kifogásként használtam a látogatást, valójában pedig abban reménykedtem, hogy összefutok ott Taeminnel. Az egész délutánomat ott töltöttem, és már este volt, amikor úgy döntöttem, hogy feladom. Akármennyire is szerettem volna nem (teljesen) direkt módon belebotlani, a sorsnak nem ez volt a...
A kemping másnapján tele energiával ébredtünk, és már Taehee arcán sem volt nyoma az éjszakai viharnak. Mindaz, amit az éj magával hozott, teljesen feledésbe merült, csupán a kint árválkodó sár és pocsolyák emlékeztettek minket arra, hogy a napsütés, a maga derűjével, nem volt mindig jelen.
Végül, akármennyire nem akartam beavatni a többieket apám állapotába, mint ahogy semmi, ez sem maradhatott titokban. Habár nem egyik napról a másikra, de idővel azt hiszem, mindenkihez elért a hír.
A pénteki ünneplés után a hétvége is nagyon jól telt. Hétfőn újult erővel mentem be dolgozni, a lelkesedésem pedig egész nap kitartott, egészen addig, amíg a cégtől kifelé jövet meg nem láttam egy ismerős arcot, amivel már rég nem találkoztam.
Következő héten pénteken volt a szülinapom, emiatt pedig olyasfajta izgalmat éreztem, amit azelőtt még sosem. A tavalyi évben Chrisszel kettesben ünnepeltünk, akkor ugyanis még nem ismertem a barátait, és nem szerettem volna, ha nagy felhajtást csinál belőle. Tökéletes volt nekem kettesben vele tölteni a napot, éterembe menni, és koccintani.
Akik a nappaliban tartózkodtak, leesett állal nézték, ahogy Taeminnel együtt jöttünk be az ajtón. Sőt, amikor levettem a kabátom, Taemin érte nyúlt, és felakasztotta a fogasra, amit én mindenfajta szarkasztikus beszólás, vagy ellenkezés nélkül egyszerűen csak hagytam, és megköszöntem. Éreztem, ahogy néma csendben, minden mozdulatunkat végig...
June-nal együtt terveztük tölteni a délután, de mielőtt még bármi programot szervezhettünk volna, el kellett mennünk a stúdióba, a laptopjáért.
Mivel Soren továbbra sem volt hajlandó kommunikálni velünk, a többiekkel megbeszéltük, hogy tartunk egy közbeavatkozást.
Még akkor sem sikerült kikerülnöm a sokk hatása alól, amikor véget ért a koncert, és June elköszönt a tömegtől.
Következő hét péntekre Kaya megkért, hogy tartsunk egy összejövetelt nálunk, de tegyek úgy, mintha az én ötletem lett volna. Mivel sokkal tartozom Kayának, ezért megtettem, felvetettem az ötletet, aminek a mindig bulizni vágyó Jisu nagyon örült, azonban még ő is furcsának tartotta, hogy hirtelen megszállt engem a parti szellem. Miért? Mert sosem...