Hold my hand 2.

Megkértem Bluent, hogy menjen utána. Chris úgyis Dani oldalára állt volna, és ismerve őt, a végén engem hoztak volna ki a szemét alaknak. Ezt egyértelműen nem akartam, akkor sem, ha igaz.

Jisu valószínűleg nem értette volna Dani problémáját, így nem tudta volna, hogyan oldja azt meg.

Yarint pedig rohadtul nem akartam a közelében tudni.

Maradt Bluen. Egyébként is ő volt a legjobb választás – személyiedzőként tisztában van a testképzavarral, és az önbizalomhiánnyal, ráadásul nem csak a karjai vannak kigyúrva, de a szíve is.

Azt mondjuk nem gondoltam, hogy ráveszi Danit az edzésre, ahogy azt sem, hogy nem akarja majd elmondani, miről beszéltek.

Tudom, hogy Bluen diszkrét, ezért is bírom őt, de a haverja előtt nem kellene titkolóznia egy lány miatt, nem igaz? Nincs erre valami szabály a tesókódexben?

Dani kerülni kezdett. Megsértődött rám, és Bluen ahelyett, hogy megpuhította volna, elvitte magával edzeni.

Úgy döntöttem, hogy ha mindenki falat húz felém, akkor maradjon is így. Semmi szükségem nincs rá, hogy még egy lány tovább bonyolítsa az életem. Ott volt nekem Emma.

Emma. A barátnőm. Az egyetlen lány, akire pazarolnom kellene a gondolataimat.

Mégsem bírtam őt kiverni a fejemből. Elalvás előtt, fogmosás közben, ebédidőben, vagy a táncteremben – de még a mosdóban is. Pechemre akkor is, amikor Emmával voltam.

Kezdett idegesíteni – mert mégis mi olyan nagy szám benne, hogy állandóan rá gondoljak? Hülye kérdés volt, amit az agyam azonnal meg akart válaszolni. Sorra vett minden egyes apró részletet, az ajka vonalától kezdve a hosszú lábaiig. De még a körömágya is eszembe jutott. Kinek van olyan szép, hosszú körme, és én miért gondolok egy csaj körmeire?

Mivel ő nem akart elhúzni az agyamból, eldöntöttem, hogy én sem fogok az otthonából.

Csakhogy alig volt otthon.

Csütörtökön Jisuval hülyéskedtem a konyhában. Azt hittem, hogy csak ketten vagyunk a lakásban.

Dani beköltözése óta sokkal jobb volt a kedve, és ezt a tudtára adtam.

Ő meg az enyémre.

Nyilván letagadtam.

De Jisura sehogy sem lehet hatni. Ha egyszer a fejébe vesz valamit, akkor mondhatsz akármit. És ő a fejébe vette, hogy tetszik nekem Dani.

Ami hülyeség.

Szórakoztatónak tartom, és ennyi. Csak azért, mert valakit jó érzés csesztetni, még nem leszel szerelmes. Valószínűleg, előbb mondanának pszichopatának…

Egy leszbikus lánnyal barátkozni nem olyan, mint egy heteróval, de nem is olyan, mint egy férfivel. Jisunak mániája a kontkatus, és habár én nem bírom, ha hozzám érnek, nála már megszoktam. Annyira, hogy néha már én is keresem a kapcsolódást.

Pont ennek volt szemtanúja Dani – amikor rácsaptam Jisu seggére, miután épp vele cukkolt, hirtelen kivágtatott a szobájából. Ahogy meglátott minket, inkább visszament.

Jisuval egymásra pillantottunk.

- Ennyire utál téged? – nevette el magát, mire megrándítottam a vállam.

- Utána megyek – döntöttem el.

Megindultam Dani szobája felé, de Jisu azonnal utánam szaladt, és a pólómnál fogva visszahúzott.

- Ne így – mondta.

- Mit? – adtam az értetlent.

Jisu a szemeit forgatta. Valószínűleg idegesítette, hogy úgy teszek, mintha nem érteném.

- Találj ki valami mást.

- Mire? – folytattam, tovább idegesítve őt.

- Baromarc – zárta rövidre. – Akkor megérdemled, hogy szenvedj.

Gúnyosan felhorkantottam – még hogy szenvedjek? Miért tenném?

De Jisu nem foglalkozott velem, csak indulatosan bevágtatott a szobájába.

Megrándítottam a vállam, és a bejárati ajtó irányába indultam – nem az én hibám, hogy ennyire temperamentumos.

Bluen megkért, hogy ne menjek a terembe, amikor ő Danival ott van. Majdnem egy hétig sikerült tartanom. Ettől többet senki se várjon tőlem.

És nem azért, mert annyira érdekelne az a lány. Csak senki ne mondja meg, hogy mit csináljak.

Azonnal kiszúrtam őket. Nem arról van szó, hogy nem illett volna oda, az edzőterembe. Igazából elég szexi volt a testére tapadós, fekete nadrágban, ami még inkább hangsúlyozta vékony lábait, a fenekéről nem is beszélve. Egész nap tudnám nézni, ahogy hajlong. Talán mégsem bánom annyira azt a beszólást.

Mégis, valahogy más volt, mint a többi edzős csaj. Örültem, hogy Bluen vele volt, különben ki tudja, ki próbálta volna felszedni.

Nem mintha lenne hozzá közöm.

Nem mintha bármikor is megtehetném, hogy Emmán kívül máshoz legyen közöm.

Azt mondtam, hogy vele maradok, amíg jobban nem lesz. De kezdem azt hinni, hogy sosem lesz annyira jól, hogy magára hagyjam.

Észrevett.

Pont akkor, amikor arra gondoltam, hogy inkább hagyom az egészet a fenébe. Meg akartam fordulni, és lelépni, de ahogy rám nézett, szinte pánikot láttam az arcán. Nehéz volt visszafognom magam, hogy ne mosolyogjak.

- Nem jössz? – kérdezte Chris visszafordulva az öltözőből.

Nem tartotta jó ötletnek, hogy idejöjjünk, amikor Dani is itt van, de végül is egyetértett, hogy nem tilthatnak el a teremtől.

Nagyon komolyan veszi a védelmezését. Ha nem tudnám, hogy tekint rá, azt hinném, rá van mozdulva. De nekem is van egy húgom, így pontosan tudom, milyen érzés. Habár arról gőzöm sincs, hogy tud a húgaként tekinteni Danira.

- De – döntöttem.

Minél jobban igyekezett kerülni, annál inkább a nyomában jártam. Pedig nagyon próbálkozott. Nem érdekelt, és ennek egy oka volt: amikor nem látott, engem keresett.

A kézisúlyzókat válogatták, amikor Bluen tekintete összeakadt az enyémmel a tükörben. Intettem a fejemmel, ezzel jelezve, hogy azt szeretném, ha lelépne. Tiltakozólag megrázta a fejét, de addig néztem a szemébe, amíg alig láthatóan sóhajtott egyet, és arrébb ment.

Tudtam, hogy engedni fog. Képtelenek rá, hogy nemet mondjanak nekem. Jisu szerint azért, mert félnek, hogy álmukban lekaszabolom őket. Nekem mindegy volt, amíg azt csinálják, amit én akarok.

Tisztes távolságban álltam meg tőle, hagyva, hogy magától vegyen észre. Nem kellett neki sok idő, mintha megérezte volna a jelenlétem.

A tükörből nézett vissza rám, csak úgy, ahogy korábban Bluen. A keze a mozdulat közben megállt a levegőben, végül, mintha csak megadta volna magát, leengedte a kezét. Halvány mosolyra húzódott a szám.

- Mondani szeretnél valamit? – kérdezte. A hangja dühről árulkodott, de volt egy olyan érzésem, hogy csak leplezni próbálja az igazi érzelmeit.

Letette a súlyzókat a földre, és a tükörre sandítva beletúrt a hajába. Kissé megizzadt, de ettől csak még szexibb lett.

Az egómat pedig táplálta, ahogy óvatosan igazgatta magát a tükörképét figyelve. Ezek szerint jól akart kinézni előttem.

- Jól áll a súlyzó – mutattam az említett darabokra mutatva.

- Ezzel megint valami olyasmit szeretnél mondani, hogy jó, hogy edzeni kezdtem? Mert rám fért? – kérdezte, lassú léptekkel közeledve felém. Pislogás nélkül álltam a tekintetét. Ha azt hitte, hogy meghátrálok, akkor kurva nagyot tévedett. - Hogy kövér vagyok? Vagy gyenge?

Egészen közel állt hozzám. Kihívást jelentett, hogy ne ragadjam meg a torkánál fogva, és nyomjam ahhoz az átkozott tükörhöz.

Ennek nem volt itt a helye. Akárhogy is adta elő magát, tudtam, hogy megbántotta az, amit mondtam. Szerettem volna, ha tudja, nincs miért aggódnia.

- A múltkor sem szerettem volna.

- Mégis megtetted – vágta rá gondolkodás nélkül.

Próbált keménynek mutatkozni, de a hangja megremegett, így sejtettem, hogy valójában mit érez.

- Csak piszkáltalak. Tudom, hogy túl messzire mentem. Ne haragudj – feleltem őszintén, mindent igyekezetemet bevetve, hogy tudja, nem hazudok.

Bólintott, de többé nem tudta tartani a szemkontaktust. Úgy tűnik, ezt a menetet megnyertem. Nehéz volt megállni egy önelégült mosolyt, de igyekeztem nem seggfejként viselkedni. Abban a pillanatban nem lehetett.

Majdnem hátraesett, ahogy lehajolt a súlyzókért. Ha nem kapom el, biztos így lett volna. Pechemre pont a csípőjénél fogtam meg. Egy kicsit tovább időzött ott a kezem, mint kellett volna, és erőt kellett vennem magamon, hogy elengedjem.

Lehajoltam a súlyokért, és a kezébe adtam, majd szó nélkül ott hagytam.

Elöntött a düh. Ez egyáltalán nem volt szokatlan, néha csak úgy előjön a semmiből. Csakhogy általában tudom az okát.

A gondolataimba merülve követtem a fiúkat kifelé az öltözőből, egy kissé lemaradva tőlük. Majdnem belementem valakibe, és már épp bocsánatot akartam kérni, amikor megláttam, hogy ki az. Felvontam a fél szemöldököm, és előre nyomakodtam, miközben Saena félre állt az útból, hogy ki tudjak menni.

Rávillantottam a tekintetem, én anélkül, hogy megköszöntem volna, elmentem mellette. Ha van ember a földön, akit szívből gyűlölők, akkor az ő.

Sosem tett ellenem semmit, de annyi lányt bántott már meg a cégnél, ahol együtt dolgozunk, hogy a híre mindent megelőz.

És persze ezek után a lányok még védik is őt – magukat hibáztatják, amiért reménykedtek benne, hogy több lehet köztük, mint szex. Mert Saena őszinte volt velük. Ő elmondta, hogy csak meg akarja őket dugni. Mintha ettől nem használná ki őket.

Nem bírom az ilyen álszent férgeket. Úgy járkál, mintha valami kiváltsága lenne. Pontosan az a fajta srác, aki azért van a szórakoztatóiparban, hogy lányokat szedjen fel, és nem azért, mert élvezi a munkáját. Nagyon sokan ölni tudnának a karrierjéért, ő mégis csak eszközként használja.

Haza kellett volna mennem, és felhívnom Emmát. Tudja, hogy valami nem oké velem, és ettől még instabilabb lett. Jó barátjának kellene lennem és támogatnom őt. De Dani egyre inkább megöli ezt a részem, és nem tudom, hogy ez jó-e, vagy sem.

Ők ketten Chrisszel előre mentek, míg én hátul sétáltam Bluennel. Tudtam, hogy egyikük sem helyesli, amit Danival vagy Emmával teszek. Mélyen legbelül én is tudtam, hogy nem helyes, csak arról nem volt fogalmam, hogy mit kellene csinálnom.

Chris folyamatosan hátra pillantott felém, mintha tudta volna, hogy miről beszélünk. Valószínűleg tudta is. Gondolom, ha Dani nem lett volna ott, akkor szívesen részt vett volna a beszélgetésben.

- Taemin? – szólított meg Bluen, mire rájöttem, hogy egyáltalán nem figyeltem rá.

- Mi van? – kérdeztem vissza.

- Nem azt mondom, hogy nem kellene Danival lenned – egy pillanatra megállt, hogy mélyen a szemembe tudjon nézni. – De szakítanod kellene Emmával. Most már te is beláthatnád.

Jisu abban reménykedett, hogy Dani miatt majd meggondolom magam, és megszegem az Emma szüleinek tett ígéretem. Ezek szerint nem ő volt az egyetlen.

Lehet, hogy szar ember vagyok, de nem fogom kockáztatni valaki biztonságát.

Talán feleslegesen tagadom le, hogy vonzódom hozzá. De annak sincs értelme, hogy beismerem. Nem hagyhatom, hogy bármi változzon.

Szó nélkül tovább mentem.

Békén akartam hagyni. Tényleg.

De szándékosan rám se nézett, mintha ott se lettem volna. Olyan játékot indított el ezzel, amiben rég nem volt már részem. Mindezt úgy, hogy fogalma sem volt róla.

Miért kellene bárminek is történnie kettőnk között? Jisuék túlgondolják. Ez csak amolyan baráti ugratás. Pont úgy, mint bárki mással.

Legalábbis ezzel győzködtem magam, hogy ne legyen bűntudatom Emma miatt.

A konyhában készítette azt az epres koktélt, amitől teljesen be volt zsongva. Aranyos volt, hogy mennyire izgatott lett egy túlízesített piától.

- Még mindig haragszol? – kérdeztem a pultnak dőlve, miközben az arcát fürkésztem.

- Miért haragudnék? – kérdezett vissza, de abból, hogy továbbra sem volt hajlandó rám nézni, a válasz egyértelmű volt. Csak nem akarta kimondani.

- Mert egy szót sem szólsz hozzám? – vontam fel a szemöldököm. – Sőt, rám se nézel.

- Kellene? – dobta vissza a labdát.

Szóval, most azt gondolja, hogy ő irányít. Érthető, mivel én loholok utána, mint egy kiskutya. Csakhogy én nem vagyok kiskutya.

Gúnyosan nevettem, majd a kijárat felé indultam.

- Attól, hogy elismered, hogy messzire mentél – szólt utánam –, még rosszul esett, amit mondtál. Értékelem a bocsánatkérést, de ez nem törli el a szavakat.

Szükségem volt egy másodpercre, hogy letöröljem a vigyort a képemről.

Ez egy teszt volt.

Ha hagyja, hogy elmenjek, nem érdeklem. Vagy úgy tesz, mintha nem érdekelném, de akkor valamelyikünknek később engednie kell.

De ha utánam szól, azzal egyértelművé válik, hogy mit akar. Még ha tagadja is.

Azt hiszi, hogy játszhatja az én játékomat. De fél, hogy túl messzire megy, és az ellenkezőjét éri el vele.

És ez jó. Nekem, nem neki.

Nyoma sem volt a nyertes mosolyomnak, amikor rá néztem.

- De nem gondoltam komolyan.

Ha kell, ezerszer is elmondom neki, amíg meg nem érti.

- Akkor miért mondtál ilyet?

Az a megtört, elesett hang egy pillanat alatt eltörölte belőlem a vágyat a játékra.

Szerettem volna megölelni, és megvigasztalni. A tudtára adni, hogy nincs mitől félnie. Elfeledtetni vele minden rosszat, amit valaha átélt.

A kezem ösztönösen a magasba emelkedett, de ahelyett, hogy utána nyúltam volna, csak beletúrtam a hajamba.

- Abban a pillanatban, hogy kimondtam, vissza akartam szívni – válaszoltam, sokkal gyengédebb hangon, mint szerettem volna.

- Mégsem mondtál semmit.

A szavaival ellentétben nem volt semmi vádló abban, amit mondott. Sokkal inkább hangzott könyörgőnek. Mintha szerette volna, hogy így tegyek.

- Ezért küldtem utánad Bluent – magyaráztam.

- Te küldted utánam…? – a szemei kikerekedtek, és pislogott néhányat, ahogy újra felnézett rám.

Minden egyes mimikája olyan kibaszottul aranyos.

- Volt egy olyan érzésem, hogy engem látni se akarsz – megrántottam a vállam, mintha ez az egész nem lenne rám hatással. Nem akartam, hogy tudja, valójában mennyire érdekel. - Megkértem Bluent, hogy mondja el, hogy… - elharaptam a mondatot. Kényszerítenem kellett magam, hogy kimondjam azokat az átkozott szavakat. – Hogy teljesen jó vagy, ahogy vagy.

Fogalmazhattam volna szebben is. Használhattam volna olyan szavakat, amik nagyobb hatással vannak rá – például, hogy szép, sőt, mi több, gyönyörű. De képtelen voltam rá, hogy ilyesmit kiejtsek a számon.

Összefonta maga előtt a karjait. Úgy véltem, ezzel a mozdulattal az érzéseit szándékozik elzárni előlem. Mert félt, hogy túlságosan kitárulkozik előttem.

- De ő felajánlotta, hogy elvisz edzeni. Akkor el kéne hinnem, hogy nem azért küldted be, hogy javítson a kinézetemen? 

Már megint provokálni próbált. Ahelyett, hogy reagáltam volna, inkább mást ragadtam meg.

- Felajánlotta, hogy elvisz edzeni? – ez tényleg új volt nekem. Bluent nem említette, hogy ezért kezdtek edzőterembe járni – nem mintha bármit is elárult volna Daniról. - Akkor ezért edzetek? Én ezt nem mondtam neki.

Egy pillanatra eszembe jutott, hogy Bluen úgy hozta ki a beszélgetést, mintha ezért küldtem volna utána – hogy rávegye Danit a mozgásra. Elhallgattattam a hangot – csak a paranoia beszélt belőlem. Bluen sosem tenne ilyet.

Elmosolyodott. A mosolya beragyogta az egész konyhát.

Valamit kurva gyorsan kezdenem kell magammal, ha már egy mosolytól így érzek.

Soren megmentett – társasozni hívott minket.

Láttam milyen hatással volt Lyan Danira. Egy percre se kerülte el a figyelmem, ahogy az sem, hogy Lyan szeme érdeklődve megvillant, amikor meglátta őt.

Mégis, elég volt egy pillantást váltanunk, hogy tudja. Lyan nem buta – sőt, valójában, kilométerekről kiszagolta, ha két ember között volt valami. Valószínűleg a nagy éhsége okozta tapasztalatának volt ez köszönhető.

Örültem, hogy szavak nélkül is értett – nem szívesen tettem volna meg ellenségnek.

De attól még zavart, hogy hatással volt Danira.

Vajon nem is Danira vágyom, csak a figyelmére? Elvégre, régen volt már, hogy egy lány úgy nézett rám, ahogy Dani. Nem álltam készen rá, hogy más is ezt váltsa ki belőle.

De hamar rájöttem, hogy Lyannél másról van szó. Nem tetszik Daninak – csak tapasztalatlan a férfiakkal. Ez elég egyértelmű volt azután, hogy elárulta, még sosem volt szerelmes.

Sose mentem volna bele olyan játékba, amit Jisu javasolt. Ahogyan a többiek sem. Meglepett, hogy mégis rábólintottak, habár többen kihátráltak. Én is így tettem volna, ha Yarin és Lyan nem maradnak ülve.

Azt hittem, sikerült kiismernem Danit. Első ránézésre talán nem tűnik túl izgalmasnak, de ha van eszed, hamar feltűnik, hogy sokkal több van benne, mint amit mutatni enged. Szerintem még ő maga sincs ezzel tisztéban.

De akkor sem értettem, hogy képes részt venni egy ilyen jellegű játékban. Tiltakozásra számítottam. Talán az alkohol tette.

Készen voltam hazamenni, de amikor Yarin felállt, hogy Dani mellé üljön, megelőztem. Láttam, ahogy Dani a keze mögé rejti izgatott mosolyát, és ettől nekem is megrándult a szám sarka.

Jisura tévedt a pillantásom, aki magabiztosan somolygott.

Nagyon is jól tudtam, hogy mire ment ki a játék. Pontosan ezt a felállást várta. Számító kis dög. A legjobb barátom.

Éreztem, hogy Chris engem néz. Próbáltam megfejteni, hogy mire gondolhat, de az arca kifejezéstelen volt.

E nélkül is sejtettem, mi jár a fejében.

Azt már tudtam, hogy nem féltékenység. Csak féltés. Féltette tőlem a legjobb barátját.

Volt rá oka. Ha Jisuról lenne szó, én is figyelemmel tartottam volna a seggfejt, akinek barátnője van.

- Úgysem ejtem le – vontam vállat korábban, amikor Chris csalódottan nézett rám. De pontosan tudtam, hogy lefogom – szándékosan.

Kénytelen voltam. Láttam Danin, hogy mennyire ideges, de minden tőle telhetőt megtett, hogy sikerrel tovább adja a lapot. Ügyesen összpontosított, de nem hagyhattam, hogy Jisu fáradozás hiábavaló legyen – ahogy azt sem, hogy Danin kívül valaki más arca ilyen közelségben legyen az enyémhez.

Megkönnyebbültnek tűnt, amikor átadta a kártyát. Egy pillanat erejéig nem vettem levegőt. Ezután pedig Dani sem, ahogy látta lehullani a kártyalapot.

Nehezmre esett visszafogni magam, hogy ne mosolyodjak el.

Újabban túl sokat használtam az arcizmaimat, ami szokatlan érzés volt.

Dani bizonytalanul körbepillantott, de legnagyobb meglepetésemre mindenki lélegzet-visszafojtva várta, hogy mi fog következni. Azt hittem, hogy Chris vagy Bluen tiltakozni fog. De nem tették.

Dani felé hajoltam, aki visszafordulva, kikerekedett szemekkel nézett rám.

Hirtelen megsajnáltam őt – egy elveszett kis cicának tűnt, akit a semmiből letámadtak. Ahelyett, hogy megcsókoltam volna, a füléhez hajoltam. Belélegeztem az illatát, mielőtt megszólaltam volna.

- Nem kell megtenned, ha nem akarod – súgtam a fülébe.

Égetett vanília illata volt. Kurvára reméltem, hogy akarja.

- Ez csak egy játék – felelte a szemembe nézve.

Újra meglepett. Azt hittem, el fog menekülni – de nem tette.

Ha akartam volna, se tudom leállítani magam. A pupillái kitágultak, az ajkai enyhén megnyíltak. Sosem láttam még ennyire gyönyörű nőt.

A két kezembe fogtam az arcát és megcsókoltam. Azt hittem, nem fogom tudni visszatartani a vágyam, de ahogy az ajkam az övéhez ért, megnyugodtam. Nem számított a világon semmi, csak Dani szája az enyémen. Minden durvaságom ellenére azt akartam, hogy érezze, gyengéd is tudok lenni vele.

Emma létezésének gondolata teljesen megszűnt, mintha sosem létezett volna. Legalábbis addig, amíg nem találkozott a tekintetem Chrisével. Dühös volt.

Tudtam, hogy mit gondol a megcsalásról – egy véleményen voltunk.

De nem tudtam bánni, amit tettem.

Azt igen, hogy becsaptam a lányokat.

De ez az érzés nem volt elég erős ahhoz, hogy ne tettem volna meg újra.

És emiatt gyűlöltem magam.

De ezt sosem ismertem volna be senkinek. Legfőképp nem Chrisnek.

Álltam a tekintetét, végül ő kapta el az övét. Tudtam, hogy abban a pillanatban véget ért köztünk a baráti kapcsolat.

De nem bűntam – legalábbis igyekeztem meggyőzni magam róla.

Bluen tekintete inkább csalódott volt, mint dühös. Ez sokkal inkább mellbevágott, de Jisu öröme tartotta bennem a lelket, és ezen Yarin megvető pillantása se tudott változtatni.

Soren észre se vette, hogy mi történik. Bírom benne, hogy képes néha csakis a saját világában létezni. Lyant pedig azért, mert a mérgező tettek pozitívabb hatással vannak rá, mint a szép cselekedetek.

Kár volt tagadni – a társaságunk két részre oszlott, és mi voltunk azok, akik végül a pokolban fognak megrohadni.

Dani távozását követően én is le akartam lépni – valami mégis visszatartott.

Tudtam, hogy Bluen nem fog mondani semmit, de lehetőséget hagytam Chrisnek, hogy ő megtegye. Nem élt vele.

Ezért baszott fel, hogy végül szó nélkül beavatta Danit az életembe.