BLOG

Amint elhagytam a lakást, elárasztott a bűntudat. Ehhez azonnal csatlakozott a harag, amit saját magam iránt éreztem. Hagytam, hogy a vágyam vezessen.

Megkértem Bluent, hogy menjen utána. Chris úgyis Dani oldalára állt volna, és ismerve őt, a végén engem hoztak volna ki a szemét alaknak. Ezt egyértelműen nem akartam, akkor sem, ha igaz.

- Kimchit is tegyek hozzá, vagy külön szeretnéd enni? – kérdeztem, de mivel nem érkezett válasz, hátra néztem, hogy lássam, mivel foglalta le magát. – Basszus – letettem a fakanalat a kezemből és egy pillanat alatt a nappaliban termettem, ez az idő azonban kevésnek bizonyult.

Taemin nem számított a hirtelen mozdulatra, így hátratántorodott, és értetlenül nézett rám.

Egész nap a telefonom kijelzőjét bámultam, várva arra, hogy June válaszoljon a neki küldött

Mivel June nem válaszolt a hívásomra, elsőként a stúdióhoz mentem. Eszembe jutott, hogy otthon keressem, vagy Ziennél, de tudtam, hogy azokban a ritka esetekben, amikor eluralkodnak rajta a szélsőséges érzelmek, csak egy dolog van, amitől jobban érzi magát: a zenétől.

- Ideje haza menni – szólt June némi idő elteltével.

Életemben először jártam Taeheekénél úgy, hogy csak kifogásként használtam a látogatást, valójában pedig abban reménykedtem, hogy összefutok ott Taeminnel. Az egész délutánomat ott töltöttem, és már este volt, amikor úgy döntöttem, hogy feladom. Akármennyire is szerettem volna nem (teljesen) direkt módon belebotlani, a sorsnak nem ez volt a...

A kemping másnapján tele energiával ébredtünk, és már Taehee arcán sem volt nyoma az éjszakai viharnak. Mindaz, amit az éj magával hozott, teljesen feledésbe merült, csupán a kint árválkodó sár és pocsolyák emlékeztettek minket arra, hogy a napsütés, a maga derűjével, nem volt mindig jelen.

Végül, akármennyire nem akartam beavatni a többieket apám állapotába, mint ahogy semmi, ez sem maradhatott titokban. Habár nem egyik napról a másikra, de idővel azt hiszem, mindenkihez elért a hír.